Élménypeca Ausztriában

Gáborral már nagyon vártuk április végét, hiszen egy tavalyi peca meghívásnak kellett eleget tennünk, egy Ausztriában lévő magánkezelésű vízen. Idén minden együtt állt ahhoz, hogy végre elinduljunk, és nagy fogások reményében jól érezzük magunkat az előttünk álló 3 napban. Cuccok az autóban, benzin a tankban, papírok rendben, elindultunk. A távolság nem volt nagy, de mégis egy örökké valóságnak tűnt mire odaértünk. Persze az a pillanat is eljött, és izgalommal töltött el, hogy végre bevethetjük felszereléseinket. A tó (kb11ha) a Bucsui határtól kb. 20km-re, Markt Allhauban található. A tavat gondos, hozzáértő kezek gondozzák, vigyázzák, a becsületes horgászt mindenben segítik. Nem láttunk a tóparton eldobott csali anyagos zacskókat, üvegeket, de bizony még cigaretta csikket sem. A teljes döbbenet akkor uralkodott el rajtam, amikor találtam egy hangyabolyt, amely külön dróthálós védelmet élvezett. A kis hangyák minden „gond” nélkül élhették nem könnyű mindennapjaikat.

Az első napunk, délutánunk a horgászhelyünk elfoglalásával, táborépítéssel telt (csak alj nélküli sátor engedélyezett), de így is sikerült kifognunk pár kisebb 5 kg körüli halacskát. Csak dobálós pecáról lehetett szó, mivel a behordás nem engedélyezett. A tó alja nem az általam megszokott iszapos, tőzeges hanem inkább nagyobb méretű kövekkel tarkított, melyben a végszerelékek kicsit jobban megsínylették a használatot, főleg a saját készítésű ólmaink, melyről a védőréteg kicsit lepattogott. Aztán eljött az este, amelyben jobban bíztunk, igaz vele együtt sajnos eléggé lehűlt a levegő is, mely nappal sem kényeztetett bennünket. Hiába, az Alpok vonzása itt jól meglátszik, érezhető, később melegednek fel a tavak. Azért a halak már kezdtek étvágyuknál lenni, és sikerült az este folyamán egy csodálatos 8 kg-os ponttyal „barátságot” kötnöm. Barátom, Gábor szintén fogott pár kisebb halat, de másnap neki kedvezett Fortuna, egy igen szép 13 kg-os hallal.

Eljött a mi időnk?
A második napon a kissé hideg éjszaka után jól esett a reggeli kávé, mellyel Gábor ébresztett, és milyen jól tette. Alig keltem ki a jó meleg hálózsákomból, máris kapás volt a bal oldali botomon. Csodálatos fárasztás vette kezdetét, igaz a hal az 5 kg-os kategóriából való volt, viszont nagyon erősen küzdött, ez elmondható a túra összes haláról. A nappal nem telt unalmasan, mert szinte menetrend szerint fogtuk a halakat. Gábor a már említett 13 kg-os pontyán kívül sikeresen szákolt meg egy 11, 20 kg-os, majd egy pont 10 kg-os példányt is.
Én is fogtam őket szépen sorban, de sajnos 8 kg fölé nem sikerült mennem, de örültem barátom sikerének is. Csalinak a DT Baits gyári bojlijaiból vittünk egy kisebb arzenált. Mivel a mogyoró nem csak az én kedvencem, hanem a halak is szívesen fogyasztják, -már ha hozzájutnak- ezért az N-Blend volt az első számú csali, mely mogyorók keverékéből áll. Két botot ezzel a csalival, a hozzá való dippel vetettünk be, halaink zömét ezzel fogtuk. Egy másik botra bepróbáltam a DT Strawberry bojliját, melyre sajnos kapásom nem volt, viszont Pölöskén felettébb jól működött, egy ezt követő túrán, de az egy másik történet, másik élménybeszámoló. Epres le, DT Fresh orange bojli fel. Valahogy ennek a bojlinak, a benne lévő aroma miatt eléggé megdöbbentő a hatása, már többször arattam sikert vele más tavakon is. Mivel, mint már említettem eléggé köves a tó alja, ezért a bojlikat szinte mindig meglebegtettük(hóemberként), vagy csak egy szem lebegőt tettünk fel, hogy a szerelék megfeszítésénél ne akadjon be a kövek közé. Szerencsére az ólmaink ezt nem játszották el velünk, így nem okoztak bosszúságot sem.  Büdös jellegű bojliból a Squid-Octopust vittük, valamint volt nálunk egy májas jellegű saját készítésű anyag is, de itt most valamiért a gyümölcs íz jobban ment. A második napunk délutánjára az eső is megeredt rendesen, kicsit visszahúzódtunk sátrunkba. Sajnos a megfázás egy kicsit elért engem, így a második, egyben utolsó éjszakánkat nehezebben viseltem. A halak is eltűntek az éjszaka folyamán, csupán reggel sikerült még két kisebb halat fogni. A rövid túránk alatt szépen fogtunk halakat, nem panaszkodhattunk, hiszen a még viszonylag hideg idő, víz ellenére jól zártuk a túránkat. Csodálatos 3 napot töltöttünk el Ausztriában, egy szépen vigyázott vízen. Elgondolkodtatott ez a tó, hiszen itthon is követendő példa lenne, az ott tapasztalt hozzáállás a természethez. Szerencsére itthon nálunk is van azért pár pozitív példa, remélem ez csak növekedni fog.

Catch and release

Gyönyörű 8 kg-os

A tó


A túra legnagyobb hala (13kg)


11,20-as


Hangyák a rács mögött


Újra szabadon


Útban a horgászhelyünk felé

Carpesz