Májusi Peca Pölöskén - Böhm Gyula :: 2009 május

Kedvenc hónapom a május. Ekkor érzem igazán, hogy már él a természet és kezdi megmutatni csodálatos arcát. Ilyenkor azt hiszem, hogy minden természetet szerető horgászembert nehéz lenne rávenni az otthon maradásra. Ez velem is így volt, úgyhogy irány a tó!

Kora délelőtt érkeztem meg autómmal a kikötőhöz, ahol csónakom magányosan várakozott, melyben csak pár falevél, na meg a pókmester hálója tanúskodott arról, hogy nem mostanában jártam itt. Igaz áprilisban már tettem egy próbát, sok apró pontyot láttam vendégül egy 7-es társaságában. Viszont a május…az valahogy mindig a nagy halak hónapja szokott lenni a számomra. Cuccok a csónakban, irány a horgász helyem, mely a tó északi részén található. Kilépek a stégemre, aztán nekiállok kipakolni. Nem valami gyorsan megy a téma, de azért elkészülök, lassan minden a helyére kerül. Mindkét botomat a mélyebb részeken helyezem el, ahol kb 2-2,5 méteres a vízmélység. Sajnos közel kell tennem a bokrokhoz, mert a nagyobb halak nem mindig(szinte soha sem) jönnek ki a nyíltabb részre. Etetek egy kis pelletet, majd némi bojlit szórók 18-as és 20-as méretekben. Csalibojlinak van nálam némi kézzel készült 28-as, ezt rakom fel. Mivel nem volt sok időm saját recepteken agyalni,
meg aztán kényelmesebbnek is láttam, na meg máskor sem hagyott cserben,
ezért a DT Baits termékeiből készítettem el a bojlikat. Gyári mixek közül szinte mindig a Pukka Fish mixet szoktam használni, de most bepróbáltam egy másik, nagyon meggyőző mixet, mely az R1 névre hallgat. A Pukkát, a nálam favorit Oily Chiken aromával ízesítettem, melyhez társítottam egy kis Tutti Fruttit. Elég érdekes lett az összhatás, de majd meglátjuk, hogy mit mondanak a halak. Az R1 mixhez nem akartam a halas-büdöses mit tudom én milyen íz hatást, ezért inkább az édesebb íz világ felé hajlottam. Így aztán belekerült a gyárilag  előírt mennyiségű Juicy Peach aroma, mely mellé az előírt mennyiségnek csak a felét kapta meg a Just Chocolate aromából. Kaptam egy nagyon érdekes csokis barackot, ahol a barack a fő íz. Hozzáadtam az R1 Liquid Food Source attractort, így lett teljes az összhatás. Tehát a csalik a helyükön.

Első éjszaka.

Nem kellett sokat várnom, a halak kapókedvükben voltak. Több kisebb pontyot sikerült megszákolnom. Sajnos tudomásul kellett vennem, hogy bizony ívás közben vannak, vagy egy részük már túl van a nagy mutatványon, így megint elkéstem kicsit. Lelkesedésem nem csüggedt, hiszen egy csodálatos tó partján lehetek, ahol legkedvesebb barátommal a természettel tölthetek el pár napot. A szél elcsendesedett az éjjel, így feszített víztükör volt látható a hold fényében. Szinte minden rezdülését  hallani lehetett a körülöttem lévő vízi világnak, jó érzés volt kint üldögélni és álmélkodni a stégen. A fáradság viszont a sátramba parancsolt, így eltettem magam másnapra. Éjjel nem kellett sokat ugrálnom, viszont hajnalban egy elemében lévő harcost „trombitált” a kapásjelzőm. Gyorsan a csónakba ugrottam, indulás a hal felé. Szerencsére sikerült egy kicsit a nyíltabb rész felé terelnem. Többször a mélybe tört, percekig nem is láttam őkelmét, aztán egyszer csak megjelent egy csodálatos ponty a vízfelszínen. A szákot finoman kezeltem, nehogy az utolsó pillanatban történjen meg a baj. Szákban a hal. A stégemen előkészítettem a matracot, kis vizet locsoltam rá, majd ráfektettem a halam. Egy darabig csak gyönyörködtem benne, hogy milyen csodálatos Ő. Lemértem a súlyát, 9kg-ot mutatott a mérleg. Ez a csirkés cucc megint jó volt. A hajnali fényekben nagy élmény volt ezt a halat fárasztani, senki nem volt a vízen rajtam kívül. Fotózás majd fertőtlenítés után elbúcsúztunk egymástól. A felszerelést visszahúztam, hátha lesz még valami.

Esős évszak?

A nappali időjárás bizony nem a vártnak megfelelően alakult. A felhők egyre gyorsabban és ijesztően érkeztek észak felől. Összepakoltam a cuccaimat, amit lehetett megpróbáltam fedett helyre vinni, mert ennek már a fele sem tréfa. Bizony el is kezdett szakadni az eső. Egész nap kitartóan esett, estére azért meggondolta magát. Nappal nem sok minden történt, legalább jókat kajáltam, mert főzni volt időm. Arra mindig van időm….Este még viszonylag világosban mindkét botomat újra húztam, aztán rákészültem az éjszakára. A jobb oldali botomra került az R1-es csoda, melyben nagyon bíztam. A bal oldalira a sokszor használt Pukka csirkés bojli. Éjjel nem kellett sokat aludnom, mert szinte felváltva volt kapásom a két boton. Volt olyan, hogy szinte vissza sem húztam, máris mehettem köszönteni a vendégemet. Az eső viszont nehezítette a helyzetemet, mert csak pár órára állt el. Hajnalban a kakukk hangjára ébredtem. A sátram mellett lévő hatalmas fűzfán könnyen hangoskodott, hiszen tudta, hogy ott úgysem tudom vele megértetni, hogy aludni szeretnék még. Bevallom szeretem a kakukk hangját, mely felváltotta az esőcseppek sátramon való zörgését. A halak viszont mintha eltűntek volna. Talán a hirtelen hűvösebbre forduló idő volt az oka? Pedig az nem szokott rossz lenni! Kinézek a sátramból és látom a víz felett átívelő szivárványt. Gyönyörű, gondolatban át is sétálok rajta. Felkelni!.. A kávé  és a reggeli elfogyasztása után újult lelkesedéssel vettem rá magam a pecára. Sajnos nappal nem sokszor mentem a vízre. A halak továbbra sem akartak a terített asztalhoz ülni. Unalmamban kicsit kutakodtam a cuccaim között és találtam kb fél kiló Dt Squid and Octopus bojlit. Miért ne?.. gondoltam, aztán már csaliztam is vele. Mivel nem akartam teljes mértékben lemondani az eddig már jól bevált ízekről, ezért úgy döntöttem, hogy hóemberként alkalmazom a cuccot. A Squid süllyedő mellé egy Oily Chicken pop-up került. Etetni viszont a próba kedvéért csak Squid ment. A másik boton ugyanez a felállás ment annyi különbséggel, hogy pop-upként az R1 bojli ment. Az R1 –nek érdekes Capuccino illata van. Most már csak a főszereplők a halak hiányoznak az előadásról. Mint rendes művészek megváratnak kicsit, viszont megérkeznek az újabb eső előtt. Fogok is pár darabot 5 kg átlagsúlyban. Mindkét bot szépen kezd muzsikálni, úgy látszik működik a tervem. Aztán az eső ismét kopogtat a sátram tetején. Hajnalig szépen csendesen esik, fel is áztatva mindent. Sártengerré válik a környék, a rét szinte eltűnik a vízben. Ha rálépek olyan, mintha szivacson járkálnék. Hajnalban miután kiköltöztettem a sátramba bepofátlankodó hatalmas varangyot, aki úgy gondolta, hogy az ágyam alatt jó helye lesz, újból visszahúztam a felszerelést. Utána megnéztem a brekit is, hogy visszajött-e. De nem! Úgy látszik értett a szép szóból. Bántani semmiképpen sem szabad meg nem is illik, hiszen Ő van otthon, valamit Magyarországon minden hüllő és kétéltű védett. A nappal kevés kapással telt, viszont ismét alkalmam volt egy jót enni. Nagyon nagy dilemmát nem okoztam magamnak. Már néztek hülyének a tóparton, hogy rántott sajtot csinálok egy kis hasábburgonyával. Most is ez volt a menü. Különben is! Ha már egyszer a halakat jól tartom, magamat miért ne?

Utolsó lehetőség!

Már csak egy éjszaka volt vissza a pecából. Szerencsére az eső elfelejtett erre jönni, a szél is csendesebben fújdogált. A halak kapókedvét azonban nem hozta meg a változás. Másnap a szemben lévő pecásoktól is érdeklődtem, de Ők is csak pár kisebb pontyot fogtak. Az utolsó napon már kicsit a kedvem is negatívabb volt, hiszen lassan készülődni kellett hazafelé. A csónakom ismét megpakolva vár, hogy megtegyem a kifelé vezető utat. Még egyszer körülnézek a helyemen, hogy mindent elpakoltam-e és semmilyen szemetet sem hagyok ott. Miután rendben a placc, indulás! Nehézkesen megy a hajó, hiszen van benne cucc bőven. Sebaj! Addig is gyönyörködhetek a vízityúk párban, akik mindig rajtam tartják a szemüket, nem bíznak bennem. A fehér bütykös hattyú már valamivel bizalmasabb, de érzi, hogy sok mindenre nem számíthat tőlem. Nincs kaja haver! -mondom neki. Odébb áll. Aztán én is kiérek a kikötőbe, majd becuccolok az autóba. Azért a tavat nem hagyhatom el úgy, hogy vissza ne nézzek rá, hogy ne csalna mosolyt az arcomra, hogy ismét szép emlékekkel engedjen haza, hogy abban a tudatban hagyom ott, hogy idén még találkozunk.

Böhm Gyula  /Carpesz/