Érik az eper Pölöskén! - Böhm Gyula :: 2010
                                          

Jó idő van, így újra a tóparton találom magam horgászcimboráimmal, no meg azóta feleségemmé lett Szilvikémmel együtt. Régóta szerveztük ezt a pecát így hát nem csoda, hogy annyira vártuk. Mindenki szemében ott volt az a megszokott csillogás, mely szinte minden pecánkon észrevehető volt. Az első nap jobbára a nagy beszélgetések ideje, a horgászat csak másnap kerül előtérbe. A helyek kijelölése, majd a szerelékek behordása után indulhat is a műsor. Mivel négyen horgásztunk, ami 8 db botot jelent, ezért mindenképpen szerettünk volna élni a lehetőséggel, hogy minél változatosabb helyekre kerüljön szerelék. Eléggé „szétszórva” helyeztük el cuccainkat, a 3 méteres mélységtől az egészen sekély helyekig. Csalinak mindenki a számára szimpatikusnak vélt bojlit hozta magával. Én a DT  bojlijaiból választottam 3 félét, főleg az édesebb ízekből (N-Blend,Fresh Orange, Strawberry). Barátaim inkább a saját, büdösebb jellegű csalitól remélték a halakat, mely már bizonyított itt pölöskén.
Az idő viszonylag jónak mondható, frontmentes, gyenge északi széllel, mely tapasztalatom szerint jó szokott lenni, meg szokta hozni a halak kapókedvét.

Indul a haljárat!!

Az első halra nem kellett sokat várni, könnyen adta magát barátom botján a kb. 5kg-os potyka. Bizakodva néztünk az előttünk álló pár nap elé, hogy szinte ilyen hamar fogással büszkélkedhetünk. De az a bizonyos nagy könyv….
Szerelékeinkre nem volt kíváncsi egyetlen ponty barátunk sem, pedig próbáltunk a kedvükbe járni. A narancsos, a mogyorós, a büdös jellegű bojli nem kellett nekik. A második nap reggelén már mindenképpen valamit tenni kéne gondoltam, valamin változtatni. Úgy döntöttem, hogy előveszem a számomra -megmondom őszintén, először nem szimpatikus  eper ízű bojlit. Régebben ez az íz nagy népszerűségnek örvendett, olyan lerágott csont érzésem volt vele kapcsolatban-sokat írtak róla, sokan használták is, aztán kezdett feledésbe merülni. Többek között a DT Baits ismét elkezdte gyártani ezt a már-már klasszikus ízű bojlit, melyre Tóth Gábor barátom beszélt rá, hogy mindenképpen próbáljam ki. Mint már írtam kétkedtem benne, ezért csak két kilót vettem belőle -utólag már bánom, no majd legközelebb- azért beosztottam erre a pár napra.
Történt ugyanis, hogy ezt tettem fel, és láss csodát….Egyik potykát elkezdtem fogni a másik után, igaz az átlagom 5 kg körüli volt, de nem unatkoztam, hiszen egy  igen jó örömpecát tudhattunk a magunkénak. Az etetést amúgy sem szoktam túlzásba vinni, max. egy-két marék bojlit etetek rá a lerakott szerelékre. Mivel Pölöskén engedett a behordás, ezért pva termékeket nem nagyon szoktam használni, potyka barátaink meg úgysem egy 20 cm-es körben kutatnak. Az elkövetkező pár napban sok hallal volt dolgom, átlagsúlyuk 5 kg. körüli volt, barátaim botjain sajnos csak elvétve volt kapás. Mindig vigyorogva néztem rájuk, mikor újból kapásom volt, aztán nem volt nehéz rábeszélnem társaimat, hogy Ők is kövessék a példámat, és próbálják ki az epres bojlit. Be kell valljam, hogy a túra legnagyobb halát Jani barátom fogta, _epres bojlival-aki valóban „kiülte” a 16,30 kg-os pontyot, melyet örömmel fotóztam le. Phary több kisebb pontyocska mellett egy 9,5kg-os hallal is büszkélkedhetett. A Dt Strawberry  bojlinak köszönhetően Norbi közreműködésével, nekem is sikerült kifognom egy 13kg-os gyönyörű pontyot-mindig úgy emlegetem ezt a halat, hogy a közös ponty, Norbinak is fülig ért a szája, megkapta a „pölöske fertőzést” is (Ő most járt itt először)-. Végszerelékeink a lehető legegyszerűbbek, nincsenek túlbonyolítva, bár szívesen kísérletezgetünk. Most is inkább a kisebb 4-es, 6-os horgokat használtam, csomómentes kötéssel-egy szem 20mm-es bojlival-természetesen zsugorcsővel, vagy mouthsnaggerrel. Az előkék hossza a közepesnek nevezhető kategóriába tartozik, 20-25cm hosszúságával jól működött. Az ólmokat (12-140gr.) elhagyósra szereljük-az ólmaink nagy részét mi magunk öntjük, de egyre többet használunk nehezéknek köveket is. A bojlikat nem dippeltem, most nem éreztem ennek szükségességét, bár ott volt nálam a DT epres dipje is, mely meghökkentően a természetes eper illatára emlékeztet.

Hamar elrepült az idő!

Mint minden pecának- pláne ha jól sikerül- sajnos eljön a vége, amikor csomagolni kell, majd indulni haza. A pakolás végeztével, kicsit még beszélgettünk , visszanéztünk a horgászhelyeinkre, gondolatban még egyszer átéltük ennek a fantasztikus pár napnak a legemlékezetesebb pillanatait. Megbeszéltük, hogy lesz ismétlése egy ilyen baráti öröm pecának, és mindenki hoz magával egy kis epres bojlit is… sosem lehet tudni. Elbúcsúztunk egymástól, majd fájó szívvel hagytuk ott a tavat.

Böhm Gyula  /Carpesz/