Doktori hétvége - Morvai Zoltán ( Kentuckydoktor) és Schweininger Tamás (Tomichef)

 

A tavalyi év elején felfedeztünk egy Észak-Kelet-Magyarországi bányatavat, ahol próbáltunk minél több időt eltölteni és minél szebb halakat fogni. Egy szeptember végi hétvégén is terveztünk egy horgászatot a tó egyik mélyebb részére. Szerencsére egy barátunk nem ment ki a helyére pont akkor, így kölcsön tudtuk tőle kérni az állását. Pénteken délután indultunk Újpestről. Leérkezésünket csak egy kis forgalmi dugó nehezítette az M3 autópályán de ennek ellenére is 18 óra körül megérkeztünk. A tóparti büfében szokás szerint megittuk az áldomást és betoltunk az arcunkba 1-1 hamburgert az érkezés nagy örömére. Ezután megindultunk az állás felé ami szerencsénkre nem esett messze a büfétől. Gyorsan feltérképeztük hova állítsuk fel rod podjainkat meg a sátrat amiben aludni fogunk. Feldobtunk egy pénzt és mivel Doki nyert így ő a stég jobb oldalát választotta és nekem maradt a bal oldal.

Persze politikától mentesen kell érteni ezt a mondatot. Gyorsan összeraktuk a botjainkat, feltettük az előkéinket aztán beüzemeltük az etetőhajónkat és elindítottuk a behúzást az általunk jónak vélt helyek felé. Doki egyik hajszálelőkéjére egy parafagolyót tett ( az előkére meg ólompasztát tett, hogy ne emelje fel teljes hosszában a parafa felhajtóereje) , mert ez egy helyi sajátosság, amit nekünk megmutattak a helyi erők. Másik szerelésére egy házi májas fűszeres bojlit tett 20 mm es méretben. Én egyik szerelékemet szintén egy házi májas fűszeres golyóval csaliztam, míg a másikra egy gyári chilis bojlit tettem 26 mm es verzióban. Az etetésünk főzött tigrismogyoróból és főzött kukoricából állt meg házi májas fűszeres bojliból. Ezeket pva hálóban a horog köré is etettük meg csak úgy a hajóval is ezt szórtuk. Pelletet szinte nem is etettünk.Kicsit több, mint egy óra alatt végeztünk is mindennel, úgyhogy nekiláttunk felállítani a sátrunkat. Épp toltuk át a sátorrudakat a sátorponyván amikor Doki jobbod botján egy pí után folyamatos pí hangot hallottunk…nem olyan füstölősen hanem komótosan de elég határozottan…píí píí píí pííí pííí…Doki egyből odaugrott a bothoz és egyből felvette a kontaktust a hallal…mivel nem nyeletőfékes orsóval horgászik szorított picit a féken egyből de még így is folyamatosan húzta a damilt a dobról az akkor még általunk nem ismert hal. Körülbelül egy jó 20 mp után megállt és ekkor tudta valamennyire elkezdeni a part felé húzni Doki. A hal végig a mélyben tartózkodott és a fejét túrta a talajhoz ezáltal egyfolytában pattogott a damil…még jó, hogy volt feltéve leadcore és előtétzsinór is. Húzni kellett a halat, nehogy rámenjen esetleg valami víz alatti tárgyra. Kezdett besötétedni így mindketten fejlámpát kapcsoltunk… eltelt vagy 10 perc mire elsőre megláttuk a halat a parttól vagy 30 méterre. Láttuk, hogy elég szép darab lesz…Itt már picit nyugodtabbak voltunk mert itt már nem nagyon tud akadót fogni szerencsére de azért keményen kellett bánni vele. Nem adta könnyen magát a szép hal. Doki közel húzta a stéghez én meg elsőre meg tudtam meríteni. Abban a pillanatban azt mondtam, hogy több lesz mint 15 kg-os. Bontottam a merítőt aztán megemeltem a halat a merítővel….vagyis csak emeltem volna de újra rá kellett fogjak, hogy az előzőleg a stégre készített vastag vizezett pontymatracra és az erre tett szintén vizezett pontymérlegelőre tudjam tenni a halat. Na ekkor néztem Dokira aki azt mondta, hogy : „Totya ez tuti 20 feletti!” Ekkor már bennem is tudatosult, hogy valószínűleg igen. Gyors horogszabadítás után egyből mérlegeltünk. Doki emelte a halat és a mérleg 23.10 kgot mutatott. Ebből levontuk a pontosan 1-kgos mérlegelő tömegét és így jött ki, hogy 22.10 kgos a gyönyörű tükrös.

Örömünk határtalan volt. Egyből telefont ragadtunk és megkérdeztük, hol járnak tesómék és Doki barátnője, mert jöttek hozzánk hétvégére ők is. Szerencsére pont akkor kanyarodtak le a főútról így kocsiba vágtam magam és kimentem eléjük. Szerencsétlen autóm kapott szépen a földúton kifelé 4. sebességi fokozatban. De nem akartuk, hogy a szép hal sokat szenvedjen, de szerettük volna megmutatni vendégeinknek! Visszaérve csináltunk 2 géppel cirka 160-180 fotót a halról, majd Doki a nem túl meleg vízből visszaengedte az öreg pontyot. Látszott a pofáján a piros foltokból, hogy igazi „vén döggel” volt dolgunk. A piros foltok nem sérülésből adódtak!!!!!

Megittuk az áldomást a nagy halra, majd visszahúztuk Doki cuccát! Közben tesómnak is felszereltük a 2 botját de ő csak éjfél után dobott be mivel onnantól volt érvényes a napijegye! Ő került most teljesen bal oldalra, én meg behúzódtam középre. Ő is chilis és fűszeres golyóval csalizott. Kisebb beszélgetés után hajnal 1 után nyugovóra tértünk. Az éjszaka nyugodtan telt, nem zavartak minket a halak. Reggel a nappal majdnem egy időben keltünk, de ő egy cseppet megelőzött. 10 óra tájban Doki húzós kapásra lett figyelmes és megint a jobbos parafás cuccára volt érdeklődő. Rövid de határozott fárasztás után megint egy tükröst meríthettem neki. 9 kgos volt ez a sárgás példány.

Ezután frissítettem én is mindkét szerelékemet de csalit nem változtattam. Doki cuccát is visszarántottuk és Géb is újradobta a szerkóit. Hamarosan megint Doki borzolta a kedélyeket egy cirka 3-as amurral ami szintén a fagolyójára éhezett meg.

Kora délután én következtem egy 3 kgos pontyocskával ami a chilis bojlit kívánta meg. Ezt követően azt hittük, hogy napközben nem nagyon lesz már semmi mert a hely tulaja szerint inkább éjjel járnak a helye felé a pikkelyesek. Erre rácáfolt hamarosan Doki aki megint kipattintott egy 10.90 kg-os tükrös példányt. Szerintem már mondanom se kell úgyis kitaláljátok : parafa volt a csali.

Újrahúzás után kicsit sziesztáztunk a nagyon kellemes vénasszonyok nyarában. Iszogattunk és élveztük a csodás napsütést majd elkezdtük a vacsora előkészületeit. Már éppen nagyban sültek a grillhúsok a faszénparázson mikor tesómnak, Gébnek húzós kapása volt és szépen elfüstölt a cucca. Tanácsainkat megfogadva fárasztotta a halat. Róla, tudni kell, hogy kevés ideje van és most kóstolt bele igazán a bojlizásba. Eddig csak a finomszerelékes pecának élt. Tetszik neki az egész mentalitás ami körbeveszi eme nemes horgászmódszert. Szép fárasztás után matracra helyeztem neki az első igazi bojlis halát egy hibátlan pikkelyzetű 8.70 kg os tövest. Gébet fotózás közben Doki felavatta egy vödör tóvízzel miközben tartotta a halat.

Ez a hal is a 26 mm es chilis bojlit kívánta meg. Határtalan volt az öröm a parton. Géb is vízből engedte vissza a szép halat. Nem akart neki semmi sérülést okozni.
Vacsora után kultúrált italozásba fordult az este majd mindenki lefeküdt a megszokott kis helyére. Ki a sátrába, ki a félsátrába.
Sajnos az este és éjjel már nem tartogatott nekünk halakat de azért még reggeli előtt újrahúztunk. Dél körül eljött az idő, hogy el kellett kezdeni pakolni. Ezt nagyon nem szereti senki, de ez is egy túra része. Összegezve a hétvégét egy elég eredmény és haldús pecán vagyunk túl, de joggal mondhatom, hogy főleg Dokié és Gébé volt ez a hétvége. Én csak mint mellékszereplő voltam jelen de egyáltalán nem bánom ezt. Hazafelé felhívtuk a hely gazdáját és nagyon megköszöntük neki a lehetőséget. Reméljük nem utoljára horgászhattunk a tavon és azon az adott helyen…

A történetet megélte és egy sztorivá gyúrta össze az FBC Carp Team 2 tagja:

Morvai Zoltán ( Kentuckydoktor) és Schweininger Tamás (Tomichef)

 

( A cikk a www.carpinfo.hu oldalon már megjelent)